Utazás: Tossa de Mar

Tavaly is csak ősszel sikerült összeállítani a nyaralásról a bejegyzést, és valahogy most sem alakult ez másképp. Akik követnek instagramon biztosan láttak már részleteket, de most még több képet válogattam össze közben nosztalgiázva.

Pár szót ejtenék mielőtt elmerültök a képekben. Idén Spanyolországot választottuk, annak ellenére, hogy a tavalyi görög utazás után még Görögország más területei voltak a fejünkben. Hirtelen jött az ötlet, hogy utazzunk Costa Brava-ra, a vad partnak nevezett katalán területre. Sok város található ezen a partszakaszon, mi egy kisebb, csendesebb, ugyanakkor az egyik legcsodálatosabb várost, Tossa de Mar-t választottuk. Egy hét elteltével, és áthaladva párszor a nagyobb városokon a legjobb döntés volt. Nem tudom mennyire tudom átadni képekben a szépségét és hangulatát, de én, aki azt mondta eddig, hogy mindig új helyre szeretnék utazni, pár nap után azt mondtam, hogy ide szeretnék jövőre is visszajönni. Elmondani nem tudom, mennyire elvarázsolt a város! Imádom a város hangulatát, teljesen beleszerettem a szűk utcákba, az épületeibe, az óváros, ami várfallal van körülvéve szintén lenyűgöző. A szűk utcákban helyet kapnak virágosládák, -cserepek hortenziákkal, murvafürtökkel, amik az általában fehér falakkal gyönyörű kontrasztot alkotnak. Az üres utcák senkit ne tévesszenek meg, nap közben tele vannak emberekkel. A titok, hogy a képek akkor készültek, amikor reggel 5 körül megérkeztünk meg a városba.

Nevéhez híven a part tényleg vad, főként erre fentebb, ahol mi is voltunk. Kicsit délebbre a városok már egymást érik, itt azonban még magas sziklafalak választják el őket. Tossából megy túraösvény fenn sziklapart mentén a délebbi város felé, helyenként kilátókkal, amelyekről pazar kilátás nyílik a meredek sziklafalakra, végtelen tengerre.

A képek csalókák, mert a legtöbbön homokosnak tűnik a part, azonban a valóságban apró kavicsos, partszakaszonként változik, hogy mekkora a kavicsok nagysága. Igazából ezt mi nagyon kedveltük, mert a homokkal ellentétben egy rázásra mindenhonnan kijön és kellemes rajta feküdni. Egyetlen hátránya, hogy délutánra annyira felforrósodik, hogy éget miközben a tengerből a leterített törölközőnkig akarunk eljutni. Érdekes egyébként, hogy a spanyol gyerekek, akiknek azt gondolnám vékonyabb, puhább a talpa, és ezzel rálépni sem bírnak, mintha meg sem érezték volna. 

Szintén egy kis érdekességként mesélem el, hogy a spanyol nők egyáltalán nem szégyellősek, nyilván van aki igen, de többségük bikini felső nélkül volt a strandokon, volt, hogy egy családon belül több generáció hölgyei mind. Ez így elsőre nagyon furcsa volt, viszont a második napon annyira jól éreztem magam köztük, valahogy van egy olyan kisugárzásuk, illetve az, hogy ennyire "vállalják a testüket", nekem is önbizalmat adott (nem, én nem vettem le a felsőm, de ha két hétig ott vagyok még az is lehet, hogy megtörténik), és teljesen eltűnt az a feszélyező érzés, ami egyébként engem mindig elfog strandokon, mikor fürdőruhában  vagyok. Lehet ez így furán hangzik leírva, de próbáltam azt a nagyon pozitív dolgot átadni, hogy nem az alakomon izgulva, kihúzva magam mászkáltam a tömött tengerparton fürdőruhában. És itt még a tömöttet kiemelném, merthogy alapjáraton nem szeretek ennyire telepakolt strandokon lenni, itt ez is totál eltűnt.

A tenger élővilága lenyűgöző! Tele van halakkal, mi szinte folyton búvárkodtunk a tengerben, a vitt gumimatrac elő sem került. Tossa de Mar partszakaszának több részén is voltunk, de még így sem minden (ezért is vissza kell menni). A kedvencünk a leghosszabb strand közvetlen várfal melletti része, legtöbbször ide pakoltunk le. A sziklafal mellett rengeteg hal, apró élőlény volt. A város legészakibb partjának sziklás részei is nagyon jók, itt polipot is láttam. Pár képen látszik (például a második napfelkeltésen), hogy pár száz méterre van egy sziklasziget, idáig beúsztunk a búvárszemüveggel, A tenger nem olyan mély, és nagyobb halakkal is találkozni. Itt szereztem egy a még most is látszódó sebet a lábamra, mikor megcsúsztam a sziklá. Vigyázat élesek! A várfal mögötti kis öbölben is voltunk párszor, látatlanban mindketten azt gondoltuk ez a kis nyugodt öböl lesz a kedvencünk, de tévedtünk, az előbb említett kettő partszakasz legyőzte. A medúzáktól óva intettek, mi sajnos nem láttunk egyet sem, de mesélték páran, hogy szembeúszott velük egy-egy. 

Ételekből annyira sokat nem kóstoltunk, majd legközelebb. Annyit így első körben leszűrtem, hogy a görög konyha számomra nyerőbb, de mindenképpen kiemelném a paellat, ami isteni! A sangria pedig az egyik kedvenc italom lett, szerencsére itthon is kapható az, amit odakinn is annyira szerettem. Két este egy üveg sangriával kiültünk a tengerpartra, néztük tengert és a várfal csodás fényeit. Bármennyire finom is a palackozott, nem hasonlítható össze azzal a tökéletességgel, amit az egyik étteremben ittunk. Ha minden igaz saját recept alapján ők maguk keverik, és tökéletes!

Köszönöm szépen, ha valaki végig olvasta, de megértem, ha csak a képeket néztétek végig. Azt hiszem Tossa de Marról egyelőre ennyit. Remélem jövőre is el tudunk jutni, mert bőven van látnivaló a környéken és a városban is. Említettem, hogy például nem is voltunk minden partrészén, és nagyon vicces, de utolsó nap a szálláselhagyása után találtuk meg a legolcsóbb és legnagyobb supermarketet, tehát a városban is van még mit felfedezni bőven. Mivel már így is hosszú lett a bejegyzés, Barcelonáról, a vidámparkról és a delfináriumról majd egy külön bejegyzésben olvashattok, és láthattok képeket.

Love you, Tossa de Mar!